A gyász egy természetes emberi reakció a veszteségek kapcsán, amely hosszan tartó, erős lelki fájdalommal járó állapotként írható le. Érzelmi, fizikai, társas és spirituális szinten is kihat az életünkre. A veszteség kezdeti szakaszában a gyászolók sok esetben elárasztó szomorúságról számolnak be, mintha egyfajta „elszakadást” vagy érzelmi „zsibbadást” tapasztalnánk, zavarodottságot is átélhetnek. Az alábbi cikkben összefoglalom, amit tudok a gyászmunkáról, és annak kapcsán, hogy, mi segíthet a megküzdésben egy ilyen nehéz időszakban.

Mi okozhat gyászt?

Noha tradicionálisan a gyászt általában szeretteink halálához kötjük, bármilyen más veszteség is előidézheti ezt az állapotot, lehet az:

• munka elvesztése
• egészség elvesztése
• magzat elvesztése
• szakítás, válás
• háziállat halála

Azt mondhatjuk, hogy a gyász bármikor előfordulhat az életünkben, amikor számunkra valamilyen értékes dolgot veszítünk el, és ehhez nem feltétlenül szükséges egy másik személy halála.

A gyász tünetei

Ahogy említettem a gyász több szinten is megjelenhet, ezeket érdemes sorra venni, annak érdekében, hogy tudatosabb rálátást szerezzünk, mi is történik bennünk ilyenkor.

Érzelmi tünetek

Sokk és a zavartság az egyik leggyakoribb érzés a vesztség kapcsán, különösen, ha hirtelen történt.

Szomorúság szintén az egyik érzelem a gyász esetén, amelyet gyakran kísér magányosság, kétségbeesés vagy nosztalgia.

Harag szintén nagyon gyakori érzés a gyász során, akár önmagunk iránt is érzethetünk haragot; érezhetünk dühöt az egészségügyi személyzet irányába, akár az eltávozott személy iránt vagy Istenre is haragudhatunk; ilyenkor gyakran ingerültebbek vagyunk a szokásosnál.

Bűntudat is gyakran együtt jár a gyásszal, sokszor hibáztatjuk magunkat  az elveszített személy távozása miatt.

A szorongás is gyakori érzés. Ilyenkor rendben van, ha szorongást, aggodalmat vagy tehetetlenséget élünk át, akár pánikrohamok is jelentkezhetnek. Sok esetben a gyász felerősítheti a saját halálunk kapcsán érzett aggodalmat.

Mentális tünetek

Sok ember szokott azon rágódni, hogy milyen hibákat és ballépéseket követett el, sokszor azt kívánják, hogy bárcsak másként cselekedtek volna. A rágódás gyakran felerősíti azokat az alapvető érzéseket, amelyek a gyászhoz kapcsolódik.

 Gyakran érezhetünk aggódást annak kapcsán, hogy milyen lesz az életünk a személy nélkül, akit elveszítettünk.

A gyászfolyamat során gyakran vannak visszatérő emlékeink. Ezeket az emlékeket kiválthatják az elveszített személyhez kapcsolódó helyek, emberek. Ilyenkor érthető, hogy elkerüljük azokat a szituációkat, amelyek a szeretett személyhez kapcsolódnak, mert ezek a helyek még gyakoribbá teszik az emlékek előfordulását.

A gyászfolyamat során sokan tapasztalják azt, hogy fantáziálnak annak kapcsán, hogy milyen lenne az életük, ha a másik személy még mellettük lenne. Akár hallucinációk is előfordulhatnak, például a lakásban látják az elhunytat. Fontos megjegyezni, hogy ez még mindig beletartozik a normál reakciók közé. Ettől senki nem tekinthető „bolondnak”.

Testi és viselkedéses tünetek

Gyakran fordul elő fáradtság és kimerültség érzése, amely rendkívül gyakori a gyász ideje alatt. Megváltozik az étvágyunk és akár súlyvesztés vagy súlygyarapodás is előfordulhat. Testi fájdalmat is tapasztalhatunk. Gyakori az inszomnia vagy más alvászavarok is felléphetnek. Sok esetben elszigetelve érezzük magunkat és kerüljük a társas helyzeteket.  Akár a korábban élvezetesnek tartott tevékenységeket is elhagyhatjuk.

A gyász szakaszai

Elisabeth Kübler-Ross (1969) bemutatott egy modellt, amely szakaszait a halálos betegekkel folytatott munkája során írta le, ezt később sokán kiterjesztették más veszteségekre is:

1. Tagadás. Az első szakaszban, azt gondoljuk,  hogy nem valós a veszteség, vagy csak pusztán tévedés történt.
2. Harag. Realizáljuk a veszteséget, frusztrálttá válunk és harag formájában utat engedünk a bánatnak.
3. Alkudozás. Fenntartjuk annak a reményét, hogy kimenetel megváltoztatható.
4. Depresszió. Sokszor kétségbeesést, szomorúságot, izolációt élünk át.
5. Elfogadás. Az utolsó szakaszban elfogadjuka vesztség véglegességét, és egyfajta belső nyugalmat, élünk át.

Vannak emberek, akik hasznosnak találják ezt a modellt magunkra nézve, hogy jobban megértsék, min mennek keresztül, de ez az elmélet számos kritikát kapott, és mivel a leírt szakaszok inkább a halálos betegségben szenvedők kapcsán lettek kidolgozva, így nem ültethető át egy az egyben a gyász szakaszaira. Később Kubler-Ross is elismerte, hogy ezek a szakaszok nem egymást követik, és az is előfordulhat, hogy nem tapasztal meg mindenki minden egyes szakaszt. Sajnos még ma is vannak terapeuták, akik azt gondolják, hogy a gyászolóknak kötelező átmenni minden egyes szakaszon, hogy feldolgozzák a gyászt.

Személyes álláspontom szerint ez az elmélet nem segít a gyászfeldolgozásban, sőt inkább érvényteleníti a gyászolók megélését. A gyász inkább hasonlítható egy hullámvasút-szerű élményhez, mintsem a szakaszok sorozatához. Ebben folyamatban sok hullámhegy és hullámvölgy tapasztalható. A gyász kezdetén nehezebb időszakkal kell számolni, ami akár mélyülhet is, majd, ahogy az idő telik, a nehéz időszakok kevésbé lesznek intenzívek és csökken a hosszúságuk is, viszont az évfordulóknál, családi eseményeknél újra előfordulhatnak nehezebb időszakok.

Nincs egyetlen igazság arra vonatkozóan, hogy mit kezdjünk a gyásszal, illetve mit kell megtapasztalni ahhoz, hogy enyhüljön a fájdalom.

Tévhitek a gyászról

Terapeutaként sok mítosszal találkozom a gyász kapcsán, ami megnehezítheti a feldolgozás folyamatát vagy akár benne is tarthatja hosszútávon a gyászolókat ebben az állapotban.

„El kell felejtened a veszteséget, hogy túltedd magad rajta.” Ez teljesen irreális elvárás. Számos emlékünk kapcsolódhat a szeretett személyhez, néha ezek az emlékek felbukkannak és érzések törtnek ránk, ami elkerülhetetlen, és ez teljesen rendben van. A fájdalom figyelmen kívül hagyása csak rosszabbá teszi a gyászt. A feldolgozáshoz szükség van arra, hogy szembenézzünk a fájdalommal.

„Erősnek kell lenned.” A sírás, a szomorúság és magányosság érzése nem jelenti azt, hogy valaki gyenge, ez teljesen természetes reakció ilyenkor. Sőt, az igazi érzések megmutatás segíthet abban, hogy a hozzánk közel álló személyek megértsék min megyünk keresztül.

„Minél intenzívebb és tartósabb a bánatod, annál jobb.” Korábban bizonyos körökben volt egy ilyen javaslat, mert azt gondolták, hogy a gyász egyfajta tisztító folyamatként is szolgálhat, és minél keményebben vagy hosszabb ideig gyászol valaki, annál hatékonyabb a feldolgozás. A gyász intenzitását nem nagyon lehet befolyásolni, fontosabb az, hogy nyitottak tudjunk maradni az élményeinkre és megfigyelni a tapasztalatainkat.

„A gyásznak egy évig kell tartania” Nincs egyértelmű jel annak kapcsán, hogy mikor ér véget a gyászolási folyamat. Bizonyos értelemben a veszteségélmények az életünk részévé válnak és ugyan az intenzitásuk csökken, de sosem múlik el teljesen.

„A nők jobban szenvednek a veszteségtől, mint a férfiak.” Az előfordulhat, hogy másként fejeződik ki a gyász a férfiak és nők esetében a tradíciók vagy a kulturális elvárások miatt, de nincs arra semmilyen bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy férfiak gyásza rövidebb ideig tartana vagy enyhébb lenne, mint a nőké.

Szempontok, amelyekre érdemes figyelni

Minden veszteség nagyon egyedi, és az emberek is nagyon egyediek, akik megtapasztalják a veszteséget, így a hozzá kapcsolódó gyász is az. A személyes történetünk, a kultúránk, mind befolyásolja, hogyan birkózunk meg életünk nagyobb veszteségeivel.

Terápiás munkám során azt tapasztaltam, hogy vannak olyan közös témák, amelyek fontosak, hogy egészséges módon dolgozzuk fel a gyászunkat.

1. Adj időt magadnak.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy a gyásznak tényleg ilyen hosszan kell tartania?

Sokan azt gondolják, hogy a gyásznak egy évig kell tartania és nem tovább. Vannak, akik azt   gondolják, hogy már néhány héten belül más sokkal jobban kéne érezniük magukat.

Idővel enyhül a gyász, de nehéz megjósolni, hogy mennyi idő kell hozzá. Gyászra inkább úgy érdemes tekinteni, mint egy tanulási folyamatra, amely során megtanuljuk elfogadni és kezelni a veszteség kapcsán előforduló szomorúságot.

Nem gondolom, hogy azt, hogy egységesen meglehetne határozni, hogy meddig tartson a gyász. Érdemes tudatosítani a bizonytalanságot ahelyett, hogy harcolnánk és mesterséges határidőket szabnánk a bánatunkra, ugyanis ez gyakran visszaüthet.

2. Ne hasonlítsd össze a gyászod másokéval.

 Az természetes, hogy van egyfajta késztetésünk, hogy összehasonlítsuk a saját gyászunkat másokéval, hiszen társas lények vagyunk, és szükségünk van viszonyítási pontokra. Ez sokszor ahhoz is vezethet, hogy azt kívánjuk, „bárcsak olyan gyorsan túltettem túltenném magam ezen az egészen, akár a rokonaim.”

A saját gyászunk másokéhoz való hasonlítása nem segít, mert ilyenkor marcangoljuk magunkat. Ahogy korábban is írtam mindenki másként éli meg a veszteséget, és ebben az esetben nincs értelme az összehasonlításnak. Az összehasonlítás során a saját érzéseinket érvénytelenítjük, és irreális követelményeket támasztunk magunkkal szemben. Ennek következtében csak még rosszabbul érezzük magunkat, és nehezebbé és hosszabbá teszi bánatod. Ilyenkor fontos, hogy türelmesek és elfogadóak legyünk magunkkal. A meditációs gyakorlatok vagy az ima sokat segíthetnek.

Tölts időt a gyászolással

A kultúránkból kezdenek eltűnni azok a rítusok, amelyek segíti a gyászfolyamatot, a cégek is jellemzően két napot adnak akkor, ha egy közeli hozzátartozónk meghal, ez szinte semmire nem elég. Olyan, mintha a mai társadalom azt az elvárást közvetítené, hogy a gyászon gyorsan túl kell lépni. Ennek következtében sokan megpróbálják elkerülni a fájdalmas érzéseiket. Ha sokszor tesszük ezt, akkor egy idő után az agyuk veszélyként címképzi ezeket az érzéseket. Ez azzal jár, hogy, amikor ezek az érzések megjelennek, akkor a veszélyhelyzet miatt szorongás alakul ki bennünk. A kellemetlen érzések elkerülése hossztávon egyre több feszültéséghez vezet.

Azáltal, hogy tudatosan közelítünk a nehéz érzésekhez az agyunk egyre inkább képes lesz megküzdeni velük. Habár a fájdalom megmarad, sokkal könnyebb lesz elviselni és nem terhel túl bennünket a félelem, a szégyen vagy a csalódás.

Számos technika létezik arra, hogy szembenézzünk a nehéz érzésekkel. Dedikálhatunk erre időt napi vagy heti rendszerességgel, amikor csak az érzéseinkkel foglalkozunk. Ilyenkor írhatunk naplót, hallgathatunk zenét, amely közelebb visz ezekhez az érzésekhez vagy akár alkotások formájában kifejezhetjük a gyászunkat.

Egy idő után az elménk megtapasztalja, hogy amit átélünk, az ugyan fájdalmas, de nem veszélyes, és elviselhetőbbé válik a fájdalom.

Társas támogatás keresése

Ez az egyik leggyakrabban adott tanács gyászolók számára. Valóban sokat tud segíteni viszont számos félreértés is kapcsolódik hozzá. Sokan azt gondolják, hogy ilyenkor kifejezetten a bánatukról és a hozzá kapcsolódó veszteségről kellene beszélniük. Ha valaki gyászol, nem azt jelenti, hogy állandóan csak a gyászról kellene neki beszélnie. Az teljesen rendben van, ha nem szeretne beszélni a veszteségről és az érzéseidről. Az is rendben van, ha csak olyan emberekkel töltünk időt, akiket kedvelünk, és jól érezzünk magunkat a társaságukban, esetleg olyan tevékenységeket csinálunk, amit szeretünk.

Sokat segíthet, ha kapcsolatban maradunk másokkal a gyász ideje alatt, azonban sokan éreznek egyfajta társadalmi nyomást, hogy beszélniük kéne az érzéseikről, és ezért inkább elkerülik a társaságokat. Fontos ilyenkor figyelembe venni, hogy mire van valójában szükségünk. Ha nem érezzük magunkat késznek erre, akkor az is rendben van, és felesleges nyomást helyezni magunkra ennek kapcsán. Fontos, hogy tudd a gyászfolyamat a sajátod, és jogod van eldönteni, hogy mikor és kinek beszélsz erről.

Kritikus az öngondoskodás

Amikor veszteség ér bennünket, számos dolog felborul az életünkben. Sok esetben döntéseket kell hoznunk anyagiakról, számtalan ügyintézés vár ránk, szervezési feladatot kell megoldanunk. Ez meglehetősen kimerítő lehet. Egyik legfontosabb dolog a gyász folyamán, hogy legyen egy öngondoskodási tervünk.

A testünk és az elménk kapcsolatban áll egymással, így fontos, hogy jól bánjunk a mind kettővel, figyeljünk arra, hogy megfelelő és változatos ételeket fogyasszunk. A táplálék megvonása vagy a túlevés komplikációkkal járhat.

Az természetes, hogy a gyász során alacsony motivációt és energiaszintet tapasztalunk, és ez kihívást jelenthet a testmozgás beiktatásánál is, viszont, ha fizikailag aktívak maradunk és rendszeresen sportolunk, akkor ebből sok energiát szerezhetünk. Akár napi 15 perces séta is kedvező hatással lehet ilyenkor.

Számos gyászoló számára nehéz lehet a kielégítő alvást elérni. Sokan napközben el tudják magukat foglalni viszont az éjszaka folyamán elönthetik őket a kellemetlen érzések és gondolatok. Itt fontos beiktatni a megfelelő alváshigiénét és az elárasztó érzések kezelésére jó technika lehet a kognitív terápiákból ismert naplójegyzet technika (a gondolatok papírra írása és azok kiértékelése).

Mikor forduljak szakemberhez?

Néha a gyász súlyosbodhat, komplikált gyásszá válhat vagy más súlyosabb mentális egészségi problémákat okozhat. Érdemes szakember segítségét kérni, ha:
Reménytelennek érzed a jövőd
Elveszettnek érzed magad
Folyamatosan hibáztatod magad az elhunyt halála miatt
Nehezen tudod végrehajtani a napi tevekénységeket
Önnyugtatást alkalmazol, hogy elkerüld a nehéz érzéseid (túlzott ivás, edzés, vásárlás, számítógépes játékok).

Miben segíthet a gyásztanácsadás?

Sok ember számára hasznos lehet, ha gyásztanácsadóval dolgozik együtt a veszteségei kapcsán. A gyásztanácsadó egy olyan szakember, aki arra specializálódott, hogy segítse az embereket a veszteséggel járók nehézségek átdolgozásában. 

Leginkább azzal segítenek, hogy biztonságos helyet teremtenek arra, hogy szembenézzenek a veszteségeikkel és enyhítsék a lelki fájdalmat vagy hogy rendezni tudjuk az elvesztett személlyel való kapcsolatot. A gyásztanácsadás a legtöbb esetben rövid folyamat, akár 6-8 ülés is elég lehet ahhoz, hogy enyhüljön a szenvedés, bár van amikor ez a folyamat hosszabb időt vesz igénybe.